|
Cziczó blogja
Grisics hitelbe vett bort"
Kaccantásos emléknyomok a 12. adácsi falusi színjátszó fesztiválról
.....
November 21-én délután kezdődött a falusi színjátszók 12. országos találkozója Adácson. Az ország minden vidékéről és határon túlról is érkező színjátszókat barátsággal, szeretettel fogadták. A Zéta Kulturális Egyesület táncosai felmelegítették az iskola aulájának kicsit hűs levegőjét és a nézők szívét? Ócsai László polgármester ? aki maga is az amatőr művészek pártolója, lévén belülről ismerős a közegben ? köszöntő szavai, majd az ünnepélyes nyitáson Borbáth Erika, az MMIKL főigazgatója beszéde egyaránt méltatta az adácsi fesztivál múltját, jelentőségét, az idelátogató színjátszók közösségteremtő érdemeit. (Hiszen az ő ragaszkodásuk életben tartója a rendezvénynek.) Kary József, a Heves Megyei Pedagógiai és Közművelődési Intézmény igazgatóhelyettese, aki eddig, mint a megyei közművelődési intézmény vezetője volt a fesztivál mentora, méltatva azt, gyakorlatilag elköszönt a fesztiváltól ? mivel a megváltozott feladatkörök nem teszik lehetővé az eddigi hozzáállás folytatását. Kary József eddigi tevékenységét, a fesztivál helyi motora, Szekeres János köszönte meg, s az elmúlt évek jelképes ajándékaként átnyújtott egy szép kerámiakancsót.
A ceremoniális kezdés után négy órakor már a színjátszóké volt a József Attila Művelődési Ház színpada. .........
A Sok-Szín-Pad Mikszáth Kálmán kis játékát mutatta be. A Grisics hitelbe vett bort c. előadást Major Ágota rendezte. Nem oly régen a hajmáskéri találkozón többen lelkesen dicsértük a büki csoportot, amely alig másfél éve alakult, a ?csináljunk valamit együtt? szándékával. Most ugyan a Hajmáskéren csillogó színjátszók kicsit elhalványodtak a nagyobb technikai tudást igénylő feladat megvalósítása közben, de a teljesíthetőség ígérete bennük van, s ki-kiragyognak egyéni teljesítmények. Így is voltak az előadásnak igazán élvezetes pillanatai. Amit mindenképpen lehet ajánlani, az például az igényesebb és kifejezőbb beszédhasználat (igazi beszédszerűséget produkálni is technikai tudás!), a kívülről is pontosabb karakterábrázolás (például a frizurák?), s hogy óra, ékszer ne a privát életből maradjon a szereplőkön. Nehézséget okoz számukra az, ami egyébként erénye a csoportnak ? hogy életkorukat tekintve széles a skála. Így nem tud eléggé kifeszülni jelen játék női-férfi vonala ? mert bizony nincsenek meg a megfelelő ellenpontjai a húrnak. De csak így tovább!......
(Bronz minősítés) Most, a 12. után nyugodt szívvel mondhatjuk ? megérte! Hiszen mosolygunk, nem? Hi-hi!
Budapest, 2008. november 26.
Tóth Zsuzsanna
Regionális Faluszínpadi Találkozó, Hajmáskér
(Tóth Zsuzsanna jegyzete)
A fene se érti a színjátszókat.
Ahelyett, hogy a hosszú hétvégén elmennének kirándulni
(ráadásul jó időt ígért a meteorológia),
beülnek egy színházterembe, és boldogok, hogy nézhetik egymást.
Mit szólhat ehhez egy meghívott szakember?
Hát, a boldogság ragadós?
Hajmáskér, 2008. október 25.
A Művelődési Ház ablakai körül még friss vakolat, belül is itt-ott még mintha nem lenne minden a helyén. De a fűtőtest szabályozható ? szerencsére!, elkél a meleg, hűvös a reggel.
Könnyen megtalálom a házat, noha még sosem jártam ott, de jó volt az útmutatás (köszi Németh Jóska!), és persze árulkodóak a ház előtt parkoló autók, ácsorgó emberek. Színjátszók. Ez rögtön kiderül, ahogy bemegyek, és érdeklődöm, merre találom Jóskát vagy Juditot. Barátságosak, készségesek ? s szinte perceken belül ismerősökkel is találkozom.
Készül a kávé, illatozik, lányok és fiúk kenik a szendvicseket, a színpadon pedig már bejárás van. Kicsit korán érkeztem, de hamarosan megtelik a ház, és így is marad estig.
Miklós Judit igazán kedvesen fogad, Németh Jóska kicsit feszült ? itt az újságíró a megyei laptól, pedig még pontosítani kell ezt azt. Kellemes idegbaj, jóleső zizegés, egyre több ismerős.
Aztán megérkezik mai napra rendelt társam, Lázár Péter is ? egy kávét még iszunk, aztán kezdődnek az előadások. Merthogy színjátszó találkozóra jöttünk....... A Bükről érkezett Sok-szín-pad Zilahy Lajos: Szénapadlás című rövidke szösszenetét adta elő, amely főként az asszonyi leleményről szól, ahogy a csoport vezetője, Major Ágota is utalt rá. Úgy látszik, a bükiek sokat tudnak erről a kimeríthetetlen témáról, mert tudásuk igazinak, továbbadhatónak bizonyult. Élettel teli komédiát kaptunk tőlük, éppen akkora terjedelemben, amennyi ereje a színjátszóknak volt. Mondhatnám, jó takarót húztak magukra, nem lógott ki a lábuk. (A választások egyébként egész nap alapvetően jók voltak.) Remek összhangban, jó jelenléttel, kellő erővel és energiával játszottak, nagyszerű hangulatot teremtve a nézőtéren. Igaz, időnként a közönség részéről érkező erős reakciók kibillentették őket szerepükből, de ezt még lehet korrigálni, rutinnal. Külön kiemelte a zsűri ? a két remek főszereplő párosa mellett ? a voltaképpen meg sem írt szerepét élő szomszédasszony figurájának megformálóját. És ha már itt tartunk, meglátjuk, lesz még cserebogár a most csak nevében emlegetett, a játékban meg nem nyilatkozó, Ferkót formáló legénykéből is! (Színészi díjat kapott kiemelkedő epizód-alakításért Szigeti Ildikó.)........
Faluszínpadi Találkozó - Hajmáskér
2010. 08. 04.
Faluszínpadi Találkozó – Hajmáskér, 2010. október 16.
(Németh József cikke, megjelent a HónaPosta elektronikus közművelődési információs újságban.)
„Szép nap volt, szögezzük le. Barátságos és fesztelen.” –kezdte szakmai értékelését a faluszínpadi találkozóról Tóth Zsuzsanna, a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus előadóművészeti referense. Szavait csak megismételni tudom én is. Ragyogó őszi nap virradt ránk október 16-án, amikor is kezdetét vette a negyedik faluszínpadi találkozó Hajmáskéren. Az elsőt még 2002-ben rendeztük, terveink szerint kétévente ismételtünk volna, 2004-ben volt is, de 2006. kimaradt - 2008-ban viszont ismét találkoztunk. A szervezők hagyományosan a Veszprém Megyei Amatőr Színjátszók Egyesülete (VASZE) és Hajmáskér Önkormányzata voltak. A VASZE a szakmai részt gondozta, nem utolsó sorban pályázta hozzá a pénzt (ez úton is köszönet a Nemzeti Kulturális Alap támogatásáért…) az önkormányzat pedig az ottani helyszínt, és a fellépők étkezését biztosította. (Bizony, tekintve a két étkezést és a közel 100 fős létszámot, az önkormányzatok nem túl rózsás anyagi helyzetében ez nagyon méltányolandó!) A rendezvényt Köbli Miklós polgármester nyitotta meg, akinek támogató hozzáállására jellemző, hogy egész napját a rendezvényen töltötte velünk. Helybeli segítőink közül ki kell emelni Kelemen Mária kultúrház vezetőt és Miklós Juditot, aki amellett, hogy egyesületünknek is vezetőségi tagja, a helyi Amatőr Komédiás Társulat (AKT) vezetője. Rendezvényünkön konferanszié szerepkörben mutatkozott, bár azt kértük, hogy inkább a rendezők, csoportvezetők beszéljenek előadás előtt a csoportról és a hozott darabról. Kik is gyűltünk össze ezen az október közepi napos délelőttön? Főleg megyebeli és megyén kívüli régi ismerősök. A hajmáskéri AKT-on kívül itt volt az Alig Színpad Veszprémből, a Szó és Kép Színpad Pápáról, a Márkói Kamara Tehátrum, a MaminTi gyermekszínjátszó csoport Zircről, és Vas megyéből is érkezett két együttes: a Vasvári Színi Egylet és a Sok-Szín-Pad Bükről. A zirci csoport kivételével a többiek régi ismerősök, több fesztiválon is előfordulnak együtt, többségük a nyár eleji Somló Hangja népi komédiás találkozón és a Művészetek Völgyében is fellépett. A műsorképük is hasonló, ami jelzi, mi az, amire igény van a kistelepüléseken. Álljon itt a Hajmáskéren játszott darabok felsorolása: Dufla pofon, A zördög (Móricz komédiák, az utóbbi két csoport előadásában is), A Kalmár kosara, Férj a gyóntatószékben, A lajstrom, A csukoládé, és az elsőként fennmaradt magyar komédia, a Kocsonya Mihály házassága – egytől egyig mind vidám, szórakoztató darab. A műsorkép garantálta tehát a jó kedvet. Igazi tétje a közönség előtti megmérettetésen kívül nem is volt a rendezvénynek, talán ezért is volt olyan oldott a hangulat. Szakmai beszélgetésre hívtuk előadás után a csoportokat, melyet a már említett Tóth Zsuzsanna és Komáromi Sándor, a Teleszterion Színházi Műhely rendezője vezetett. Elemezték a látott darabokat, okos tanácsokat is adtak azok javítgatásához. Bár, mint említettem, előre kitűzött díjak, minősítések nem voltak rendezvényünkön, néhány kiemelést azért mégiscsak tett a zsűri, amely oklevelek mellé könyvjutalom is járt. Így legjobb epizódszereplőként kapott díjat Zalavári András (Alig Színpad) és Szigeti Ildikó (Bük), de kiemelte a zsűri a helyi AKT-osok jó színészi összjátékát is, a karakterek pontos megformálását. Külön elismerést kapott Csukárdi Sándor (pápai Szó és Kép) az amatőr színjátszásban hosszú ideje óta meghatározó szerepéért, és a zirci MaminTi vezetője, Nyáriné Nagy Angéla az utánpótlás nevelésében végzett munkájáért. A büki Sok-Szín-Pad esetében a kiváló társulati munkát, a Márkói Tehátrumnál a remek díszleteket, a Vasvári Színi Egyletnél a pontos szövegértelmezést, valamint az Alig Színpad töretlen játékkedvét emelték ki. Emléklappal ismerte el a szervezőség Miklós Judit a találkozó szervezése és saját csoportja körüli hosszú ideje lelkes és lelkiismeretes munkáját. Kedves színfoltja volt a rendezvénynek, amikor a helyi színjátszó fiatalok ajándékban részesítettek a falu legidősebb színjátszóját, Letenyei Pista bácsit, akinek nyugdíjas csoportja sajnos idén betegségek miatt nem tudott fellépni a fesztiválon. Az ajándék stílszerűen az a (valódi) dinnye volt, mellyel a darabjukat játszották, és amely darabot korábban a nyugdíjasok is színre vittek. Így aztán végtére mindenki megelégedetten távozott a finom vacsora után Hajmáskérről –reméljük, 2012-ben is összejövünk!
Németh József, a VASZE elnöke
Hajmáskér – Faluszínpadok Találkozója Tóth Zsuzsanna értékelő cikke a rendezvényről
Szép nap volt, szögezzük le. Barátságos és fesztelen. A Veszprém Megyei Amatőr Színjátszók Egyesülete (VASZE) szervezésében, Hajmáskér önkormányzatának – nem utolsósorban polgármesterének – segítő figyelme, támogatása, és mindenekelőtt Miklós Judit képviselő asszony, a színjátszó csoport egyik alapítója, áldozatos munkájának köszönhetően immár harmadszor ünnepelhettek itt a színjátszók. (Említsük meg, hogy az NKA Közművelődési Szakmai Kollégiuma támogatása nélkül nem jöhetett volna létre….) A Faluszínpadok Regionális Találkozóján csupa ismerős és barát jelent meg. Jöttek a megyéből és távolabbról is. Az előadások, amiket láttunk alapvetően sok örömet okoztak. ......... A büki Sok-Szín-Pad rendkívül jó ízléssel nyúl a népi(es) játékokhoz. Most A Csukoládé címmel mutattak be egy darabot. A társulat remek összmunkával (Major Ágota rendezésében) idézi meg a korban kicsit már távoli, ám emberi megnyilatkozásokban nagyon is ismerős világot; a kételyt elhintő, ám véleményét széljárás szerint változtatgató falunyelvét, a kicsit könnyelmű, de jólelkű férjet, a tisztaszívű, szép ifiasszonyt… Mindenki a helyén van, a szerep-karakterek elevenek. A hangütés többnyire jó, a megszólalások igazságtartalma is. Hús-vér embereket látunk, dicséretes az összmunka. Apró kifogás, hogy a vasúti jelenet, s így a vége is még kiforratlan. Szép játék, elkapja a nézőt. Néhány remek pillanatot köszönhetünk a két öregasszonynak, különösen Szigeti Ildikó játéka emlékezetes, legjobb női epizódszereplőként ki is emeltük.
Megy-e általunk a világ előbbre?
Bizony mondom, nem tudom. Az ismétlődést viszont – amit sokáig gyűlöletesnek tartottam – mostanában kezdem nagyon is értékelni. Egyszerre megnyugtató és nagyszerű érzés például az, hogy van egy hely, ahol évente összejönnek színjátszók, akiket várnak, de hogy!, és akik nagyon jól érzik magukat ott együtt. Pedig ha jól belegondolok, a fesztiválok nagy-nagy forgatagában nem feltétlenül az adácsi az, amelyik a legkiemelkedőbb (a teljes kínálathoz viszonyítva). És az sem biztos, hogy jó az, ha egy fesztiválról úgy kezdek írni, hogy nem a rendkívüli színvonalról szólok először, hanem arról, hogy amikor megérkeztünk, Márti könyékig tésztásan szaladt át a konyháról – merthogy fánkot sütöttek éppen az asszonyok. Fánkot – a vendégeknek. Több mint száz színjátszónak. Kevés a pénz, a vendéglátó Veritas Színpad és a Zéta Kulturális Egyesület asszonyai, lányai – de persze a férfiak is, mint a nyári táborokban, vagy baráti kerti partikon – sütöttek-főztek. Hogy mindenek dacára, mégis minden tökéletes legyen. Ettől aztán olyan jóízű az adácsi étel, hogy na. Tizennegyedik alkalommal került sor a réteg-találkozó megrendezésére. A falun élő és/vagy falusi közönségnek játszó csoportok fesztiváljának már önálló élete van, nagy meghatottságokkal, ünneplésekkel, kiemelkedő pontokkal és szomorúakkal is – halottaink száma nő. De micsoda öröm azt látni, hogy Nyeső Ildikó kollegánk – aki az egri Megyei Művelődési Központ részéről már az első szervezői stábban ott volt, ám már jó ideje elveszítettük – iker-lányai bájos felnőtt hölgyekké értek, s ott táncolnak a színpadon az Adáshiba produkciójában! És milyen boldog lenne Soltis Lajos, ha közöttünk lehetne, hiszen az általa patronált, s ma nevét viselő csoport, amelyik itt Adácson aratta első kiemelkedő sikerét – most már ott tart, hogy nagynevű nemzetközi fesztiválra való meghívását közölhettük a színjátékosok közgyűlésén. (Merthogy közgyűlést is tartott a találkozó alatt a Magyar Szín-Játékos Szövetség.) Emlékeztünk rájuk, a Soltis Lajos Színház balesetben elveszített tagjaira, és felemlegettük Zala Szilárdot, valahai „színházi-mindenes” barátunkat is. Örültünk is persze, régieknek, visszatérőknek, s az újaknak, a friss hangoknak – és a csoportokban a stafétabotot átvevőknek. Megtiszteltetésként értékeltük, hogy a protokoll vendégek is nagyon meleg hangon szóltak az esemény résztvevőihez, és szavaikból kicsengett, hogy fontosnak tartják, és személy szerint is nagyra értékelik a színjátszást, mint tevékenységet; Borbáth Erika, az MMIKL főigazgatója és dr. Szurmainé Silkó Mária főosztályvezető asszony, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Közművelődési Főosztályának képviseletében, megnyitójában és köszöntőjében ezt az üzenetet fogalmazta meg. ................ A büki Sok-szín-pad ugyancsak felmutatott remek színészi jelenlétet A félkoronás frigy c. előadásában (rendező: Major Ágota) – Szigeti Ildikó alakítása mindenképpen figyelemreméltó. A többi játszó is jó irányba halad, ez esetben inkább a választott mű volt kérdéses. Nem adott alkalmat arra, hogy a társulat által már többször megmutatott karakter-építési tehetséget kellőképpen csillogtassák, pedig öröm volt látni, hogy újabb tagokkal bővültek. S noha a zsűri több kérdést megfogalmazott a jelmezek, a viszonyok és a játék apró részleteivel kapcsolatban, az előadást bronz minősítéssel értékelte. ................ Egy ilyen beszámoló végére szokásosan a köszönet szavai jönnek. Ezeket viszont most már elhasználtam az írás elején. Fáradtan jöttünk haza, a havazás is megindult, tél lett. De másnap már reggel kaptam telefont, s ahogy kinyitottam a számítógépet, üzenetek fogadtak. Érdeklődtek a korábban elutazottak, mi volt legvégén; mások csak annyit írtak, hogy jól érezték magukat, s kár, hogy nem hosszabb a találkozó; kaptam kedves és megható, személyes jellegű e-mailt; sőt, még egy közösségi oldalon is adácsi üzenetekre bukkantam. Valaki fontosnak látta, hogy ott (is) köszönetet mondjon az „adácsozóknak” az együtt töltött napokért. Mert ez egy ilyen találkozó.
Budapest, 2010. november 29. Tóth Zsuzsanna
Megosztás
Link:
|
Naptár
Az alkalmazás használatához Flash playerre van szükség. |
Hozzászólások (0)
Bejelentkezéshez kattints ide, ha még nem regisztráltál, regisztrálj!